Csillangó Meseműhely
Kulcsár-Elek Csilla és barátai közös kezdeményezése
Bemutatkozás
Magunkról néhány szó
2013 óta működik a Csillangó Meseműhely Kulcsár-Elek Csilla mesemondó vezetésével. Csapatunk egy baráti társaságból verbuválódott. A népmesék és a népzene szeretete, a néphagyományok tisztelete hozott bennünket össze. Mindannyian 3 gyermekes édesanyák vagyunk. Ezt a - sokat próbált - anyai hozzáállást is magunkkal visszük a gyermekeknek szóló előadásokra. Óvodákban, iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban, falunapokon, gyermeknapokon, esküvőkön, múzeumokban, tájházakban lépünk fel interaktív meseelőadásainkkal.
Térségünkben hiánypótló a Csillangó Meseműhely által képviselt előadásmód. A népmese, népzene, néptánc, népdaléneklés együttes alkalmazása interaktív elemekkel fűszerezve népszerű. Meséinket többnyire táncházzal zárjuk, népi hangszereinket az előadás végén a hallgatóság kézbe veheti, kipróbálhatja. Nincs két egyforma mesemondás, mert a változó összetételű közönség változó módon cselekszik a mesében előforduló helyzetekben. Mesemondónk ezekre érzékenyen reagál. A történet keretein belül rugalmasan fonja tovább a mese fonalát. A meséink által megteremtett helyzetekben a szereplők együtt játszanak, énekelnek, táncolnak, korra, nemre, társadalmi helyzetre, nemzetiségi - és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, hiszen a mesében egyenrangúak és mindenki egyformán fontos.
Küldetésünk
Megismertetni, megszerettetni, és főleg átélhetővé tenni népi kultúránkat, így továbbörökítve a benne rejlő magas szintű szellemi hagyatékot.
Milyen műsoraink vannak?
Elsősorban eredeti magyar népmesékkel dolgozunk, ezeket gazdagítjuk népdalokkal, számos népi hangszer kíséretében.
Meséinkkel minden korosztályt megszólítunk:
- 0-3 évesek: babák és mamák számára ölbeli játékokat (mondókákat, népdalokat és minimeséket) gyűjtöttünk össze hónapról-hónapra, alkalmanként 30-40 percben.
- 4-10 évesek: óvodásoknak és kisiskolásoknak interaktív 30-50 perc közötti zenés népmese előadásokat kínálunk, népszerű hangszer bemutatóval. A gyermekeket a lehető legtöbb ponton bevonjuk az előadásba, melynek során jelképes eszközök segítségével változhatnak át a mese szereplőivé.
- 11-13 évesek: számukra az együttműködési képességeikre építő, azokat fejlesztő meséket választjuk.
- 13-113 évesek: ezen korosztálynak finoman, burkoltan megfogalmazott népi szerelmes történeteket adunk elő.
Meséink 2020. január 1-jén:
A rátóti csikótojás
A hazug kecske
Papucsszaggató királykisasszonyok
Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack
Akárki
Az elrabolt királykisasszony
A kőleves
Ábelesz-kóbelesz
Az aranyszőrű bárány
A dudás, aki vizet fakasztott
A kalandvágyó esőcsepp
A részeges ember, meg a felesége (tréfa)
Egy asszony két vétkecskéje (élettörténet)
Fösvény legény házasodik (tréfa)
Ádám és Éva (legendamese)
Meseműhelyünk tagjai
Mesélőnk: Kulcsár-Elek Csilla, tanító és óvoda- valamint drámapedagógus, hitoktató.
Díjai:
Benedek Elek mesemondóverseny 2007, arany fokozat,
Mese és mondamondók találkozója 2019, arany fokozat.
Zenészeink:
Kurucz Betti: hegedű
Kéner Orsi: népi ének, brácsa, ütőgardon
Tóth Zsuzsi: népi ének, citera, cselló, furulyák
Mely időpontokra tudunk vállalni előadásokat?
Hétköznap keddi napokon délelőtt és délután, pénteken 15:00-tól, valamint hétvégéken.
Mekkora közönségnek játszunk?
Mivel előadásaink interaktívak, így az ideális közönség előadásonként 20-70 fő.
Referenciáink (hol meséltünk eddig?)
2013 és 2019 között nagyságrendileg 150 előadást tartottunk. Mivel mi esztergomiak vagyunk, ezért a műsorainkkal leginkább a helyi óvodákba és iskolákba, valamint könyvtárba, múzeumokba jutottunk el, de a fővárosba és néhány felvidéki településre is meghívtak már minket.
Néhány különleges alkalom:
Meseösvény, Esztergom
Tatai Vadlúd Sokadalom
Víz Világnapja, országos díjátadó az esztergomi Várban
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Könyvtári Hét
Múzeumok Éjszakája, Duna Múzeum
Mennyibe kerül egy előadás?
Az előadásokról alanyi mentes (0% áfás) számlát állítunk ki és 2020. január 1-től érvényesek.
Ölbeli Játékok: 25.000 Ft+40 Ft/km
A gyermek és felnőtt előadás: 70.000 Ft + 40 Ft/km
Többes előadás esetén egyedi árajánlatot adunk.
Mennyi hely kell az előadásoknak?
Nincs szükségünk színpadra.
Mesélünk bel- és kültéren egyaránt.
A közönség helyigényén felül:
- a zenészek számára szükséges hely: 8 m2,
- a mesélő és a mese kihívott szereplői számára szükséges még 25-30 m2 szabad tér.
FONTOS: A nagy belmagasság (pl. tornacsarnok) olyan mértékben visszhangzik, hogy ilyen helyszínen nem vállalunk mesélést, csak ha biztosítanak hangfogó függönyt/felületet az oldalfalakon.
Milyen eszközöket kell biztosítani a helyszínen?
Ami minden előadáshoz kell:
- 2 db normál méretű asztal a hangszereknek
- 3 db szék (karfa nélküli)
- 4 vizespohár + 1 kancsó víz
Meseelőadástól függően szükség lehet még más eszközre is (pl. fogas, néhány plusz szék), ezt kérjük egyeztessék velünk.
Kivel lehet egyeztetni az előadásokkal kapcsolatban?
A TÖRTÉNET
- A Csillangó Meseműhely ötlete kinek a fejéből pattant ki?
Külön-külön mindannyian akartunk ezzel foglalkozni, csak össze kellett találkoznunk.
- Csilla, te vagy az alapja az egész műhelynek, hiszen a meséket te öntöd szavakba...
Igen, én mesélek, amit mindig is nagyon szerettem. Részben ezért is lettem óvónéni. Az óvodában lehetőségem nyílt arra, hogy sokat meséljek a gyerekeknek és ha tehettem akkor nem könyvből, hanem fejből. Ez azért jó, mert lényeges, hogy a kicsikkel tartsam a szemkontaktust, az ovisok így jobban bele tudják magukat élni a mesébe.
Alföldi lány vagyok és nálunk, főleg amíg a nagymamám élt, addig tájszólásban beszélgettünk otthon.Ez a nyelvi örökség nagy örömömre bennem van, ha akarom könnyedén elő tudom hívni, így még hitelesebben tudom közvetíteni a magyar népmeséket. Ezen kívül szabadidőmben Klub Színpados voltam, majd amikor abból a család érdekében kiléptem, elkezdtünk a szentgyörgymezei táncházba járni. Odaszoktunk, mert az egész családom megtalálta ott az örömét kicsiktől a nagyokig. Jó hangulatú, élőzenés estek ezek, ahová a mai napig járunk. A zenészek pihenőideje alatt magam köré gyűjtöttem a gyerekeket, és a meséimmel szórakoztattam őket. Később Zsuzsi hangszerekkel színesítette az előadásomat. Ezek adták az alapjait a Csillangó Meseműhely kialakulásának.
- Emlékeztek rá, mikor volt az első közös fellépésetek?
Igen, a Szentgyörgymezői Óvodában volt, amikor a Rátóti csikótojást adtuk elő gyermekeink csoportjában. Zsuzsi akkor játszott először életében citerán nagyközönség előtt, mert addig csak gitározott, ami a népmeséhez annyira nem illik.
- Betti, te a hegedűt szólaltatod meg. Dalokat játszol, hangulatot teremtesz, olykor tárgyakat testesítesz meg általa a mesékben...
Kisgyerek korom óta hegedülök. Régebben zenekarokban is zenéltem, többek között az ELTE kamarazenekarában is játszottam. Gyermekeimnek otthon gyakran hegedültem, de nem foglalkoztam annyit a hegedűjátékkal, mint amennyit szerettem volna. A mese maga öt-hat éve kezdett el nagyon érdekelni. Úgy érzem, hogy a mese hasznos a felnőtteknek is, ugyan úgy, ha nem jobban, mint a gyerekeknek. Azt vallom amit néhány meseterápiával foglalkozó pszichológus, hogyha mi felnőttek is nap mint nap összejárnánk mesélni egymásnak, akkor nem kellene pszichológushoz járnunk. Sérüléseinkre, bántalmainkra, töröttségünkre, betegségeinkre gyógyír lehet a mese. Helyre teheti bennünk a dolgokat. A sorsunkban való kutakodásban is nagyon jól el tud igazítani minket. A tanításban is igen-igen hasznos lenne vele dolgozni. Sok minden összeadódott az évek során és elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mi lehet az általam ismert és művelt dolgokból : a zenéből a meséből és a kézműveskedésből, miért tudom én pont ezeket, merre vezet, mire hív ez az út. Az élet végül úgy hozta, hogy Zsuzsihoz járhattam jógázni. Orsit is ismertem, mert a kislányom hozzá járt néptáncra a Zeneiskolába. Csillát pedig néhány alkalommal hallhattam már mesélni. Zsuzsi minden jóga órán gitározott és amikor kiderült számára, hogy én hegedülök, rávett a közös zenélésre. Akkor teljes döbbenettel néztünk egymásra, hogy bármilyen közös gyakorlás nélkül történik valami varázslat. Aztán megalakult a Napfonó Együttes. Így indult a mi közös munkánk.
- Bár Orsi téged a tánc útján ismert meg Betti, mégis az ének és a zene az, amivel hozzájárulsz a Csillangó Meseműhely sikeréhez...
Tanító, szociálpedagógus, gyermektánc oktató és táncházba járó ember vagyok. A táncházat különösen élvezem, mert szabadon lehet táncolni és testközelből láthatom a zenészek improvizálását. Különösen a brácsa hangja tetszett meg. Ugyanakkor megfigyeltem azt, hogy milyen különös tekintettel néznek egymásra a zenekar tagjai zenélés közben. A szavak nélküli egymásra hangoltságot láttam rajtuk. Ez az élmény olyan erővel hatott rám, hogy én is át akartam élni ezt a boldogságot. Először ütőgardonozni tanultam meg, ami egy igazán különleges népi hangszer. A táncházban, amikor már kitáncoltuk magunkat és kezdett hajnalodni, teljesen természetes volt, hogy összeültünk és hajnalozókat énekeltünk. Akkor elkezdtem tudatosan dalokat megtanulni kívülről azért, hogy a közös éneklésben méltóképpen vehessek részt. Jelenleg az előzőek mellett brácsával gyakorolok és lépek fel. Régi vágyam teljesül most, hogy brácsázhatok, és most ezt iszonyatosan élvezem.
- A beszélgetésből kiderült, hogy Zsuzsi te vagy az, aki szervezed a csapat próbáit, találkozóit és sokszor a fellépéseit. Mikor kezdődött ez a közös munka a lányokkal?
Bár én vagyok az, akinél összefutottak a szálak, de a kakukktojás is, mert könyvelő, közgazdász végzettséget szereztem. Édesapám javaslatára lettem pénzügyes. Ő egy csodálatos ember, mert egyszerre benne van a józanság és a dolgok alátámasztásának igénye és képessége is, ugyanakkor remek táncos, imádja a jó zenét. Tőle örököltem a ritmusérzékem, általa vált részemmé a zene és a tánc is. Édesanyám szintén zenekedvelő ember, továbbá kreatív virágkötő, nyitott, ötletes, szorgalmas, nagy adag játékossággal és hatalmas szívvel. A kettőjük tehetségéből kaptam én is valamennyit. Meselemezeken nőttem fel, taníttattak zongorázni, állandóan énekeltem, furulyáztam is, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tudtam, hogyan kell rajta játszani, de egész nap fújtam, ők pedig elviselték. Gitározni autodidakta módon tanultam meg három hónap alatt. Már kb. 7 éve, hogy jógaoktatóként működöm a Szentgyörgymezői Olvasókörben - egy ilyen jógaórámon jött el az alkalom, hogy Betti hegedűjátékával tudtam együtt énekelni, gitározni, ami fantasztikus volt: csak egy hang, egy hegedű és máris egy hullámhosszra tudtunk kerülni a zene által. Ez az élmény vezetett oda, hogy kerestem a zenekarban zenélés lehetőségét, amit a Napfonó Együttes által tudtam először megvalósítani. Néhány évre rá Csilla hívott, hogy menjek vele el egy óvodába és a meséjéhez zenéljek. Majd csatlakozott hozzánk először Orsi, majd Betti is. Kitaláltuk a Csillangó Muzsikáló Mesebeszéd Társulatot, amely meseműhelyként és népzenekarként azóta is lelkesen működik.
- A mese és a zene szeretetén kívül mi a mozgatórugója az előadásaitoknak?
A spontán előadásaink alkalmával láttuk, hogy ezt nem csak mi élvezzük: a gyermekeknek is sok-sok örömet ad. Ez aztán tovább lelkesített minket, így sokszorozódott az örömünk az övékében. Kimondottan élvezzük, ahogy Csilla meséje magával ragadja a gyerekeket, sőt minket magunkat is, és látjuk, ahogy átélik, átérzik a mesehősök és egyéb szereplők életét. Élménnyé válik bennük, hiszen minden mesénkben a gyerekek részt is vehetnek, szerepelhetnek. Közösen - a legkülönfélébb hangszerek segítségével - eljátsszuk az állatok hangjait, a táncba készülődő királykisasszonyokat, a horkoló strázsákat, juhászlegényt. Egyszóval együtt készülünk az életre.
Nagy örömünkre egyre több óvoda hív meg bennünket a programjukba beillesztve mesélni-zenélni: Márton napra, farsangi mulatozásra, Meseországba, gyermeknapra... Műsorainkban a népmese és a népzene egymással összefonódva van jelen. Boldogság látni a sok csillogó gyermekszemet, s nagyon melengeti a szívünket, hogy olyan sok gyermek s óvónéni áll be a mese végén a "hét országra szóló lakodalomba" táncolni, mulatozni, " addig, amíg a hegedűsöknek a húrjaik el nem szakadnak".
A cikket írta és a mesefotókat készítette:
Pifkó Szera - Csütörtök Blog